Maga a moxa szó a japán mogusza (ami égő füvet jelent) szóból alakult ki, melyet latinosítottak moxára. A moxázás melegítéses, égetéses gyógymód, mely ősibb eljárás, mint az akupunktúra. Az évszázadok folyamán alkalmazási javallatai elkülönültek a masszázs indikációitól, így önálló kezelési ág lett.
Ez a gyógyítás is a Hagyományos Kínai Orvoslás által ismert meridiánokra és akupunktúrás pontokra épül. A különbség csak az, hogy bizonyos pontokon és betegségekben nem szabad alkalmazni.
A moxa leggyakrabban fekete üröm (Artemisia vulgaris) szárított leveleiből készülő, kb. 20 cm hosszú és 1,5 cm vastag rudacska, mellyel többnyire indirekt kezelést végzünk. Ilyenkor 2-3 cm-nyire az adott ponttól vagy felülettől tartjuk, illetve mozgatjuk a rudat. Napjainkban elterjedt a szénből készült szagtalan moxa használata, melynek hatása hasonló a fekete üröméhez. A hagyományos elmélet szerint, a kb. 600 C°-on izzó moxa hő hatása elősegíti a csí és Vér áramlását, oldja a pangásokat. A hőhatás elsősorban helyi vérbőséget okoz, nemcsak a bőrben, hanem a mélyebb rétegekben is.
A különböző akupunktúrás pontok moxázása elősegíti a fogyást, illetve a szervezet méregtelenítési és az anyacsere folyamatát, valamint segíti az emésztőrendszer normális működését. Alapvetően a moxa töltő hatású, a meleg csökkenti az ízületi és izomgörcs okozta fájdalmakat, reumás ízületi problémákat. Alkalmazható még gyomorfekély, nemi működési problémáknál, immunerősítésre, törések, balesetek rehabilitációjánál, mozgás rendellenesség esetén és egyes krónikus betegségek gyógyítására, illetve az életerő, a csí áramlásának fokozására, annak helyreállítására, a jó és harmonikus közérzet megteremtésére.